Ebben a játékban még a konyhabútorok kidolgozására is akkora hangsúlyt fektettek, mint más esetekben kis túlzással a teljes alkotói folyamatra!

Hatalmas Witcher rajongó vagyok, ezt nem túlzás kijelenteni! Nem kis szónak tartom ugyanis a saját esetemben, hogy a játék eddig megjelent mind a három részét már előre megrendeltem a megjelenés előtt. Az első persze egyfajta zsákbamacska volt még. Tudtam, hogy nagyon jó dologra van kilátás, de mégsem tudhattam mindezt biztosra, bár valahol legbelül végig sejtettem, hogy ha lesz olyan video játék, amit egyenesen nekem írtak, akkor az ez lesz! És még mennyire, hogy az lett! Az első rész effektíve rabul ejtett a világával, hihetetlenül részlet gazdag erdőivel, városaival, mezőivel. Tényleg olyan érzés fogott el valahányszor bekapcsoltam a gépemet, hogy játsszak vele, mintha egy kirándulásra indultam volna, na jó egy igen véres kirándulásra. Emellett pedig tényleg beleástam magamat a dolog hátterébe is, már amennyire a játék engedte. Igyekeztem a lehető legjobban megtudni az egyes karakterek háttér sztoriját illetve azt is, hogy a későbbi részek alatt mi történt velük. Furcsa dolog mindezt megfogalmazni, de a Witcher tényleg egy olyan játék, amit szerintem nagyon nehéz úgy játszani, hogy nem merülsz bele abba a hihetetlenül részlet gazdag világba, amit felkínál neked. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a híres lengyel író Adrzej Sapkowski elég sok időt töltött el ezt megelőzően azzal, hogy a történetei egy ténylegesen lélegző, élő világban játszódjanak. Geralt meg az egyik legjobban megírt fő karakter a videó játékok történetében. Persze, akad mellette sok másik kiemelkedő, de számomra ő az, aki talán a leghosszabb ideig a vendégem volt egy kis gyilkolászásra.

A második rész annyira nem jött át mint az első. Talán azért mert itt a kalandos, kissé puritán világban való vándorlás helyett egy konkrét politikai konfliktus közepén találtuk magunkat, ezzel sokkal kevésbé átélve a vándorlás és a mágikus tájak különleges atmoszféráját. Helyette egy igen realisztikus, sötét tündérmesét kaptunk, ami szintén nagyon élvezetes volt, de számomra ez elmaradt az első rész utánozhatatlan hangulatától. Talán az is közrejátszott benne, hogy itt már nem volt magyar szinkron a játékon, de ez inkább csak a legkisebb gond. Persze itt sem kell nagyon nagy katasztrófára gondolni, csak én éreztem úgy, hogy az első rész után egy kicsit visszavettek a készítők, de persze így is óriási siker lett maga a játék. Ráadásul a történeti szálban nagyon fontos, megkerülhetetlen szerepet játszik az itt eldolgozott időszak, szóval tényleg szegényebb lenne nélküle a világ.

Hát még a legújabb és befejező rész, a Wild Hunt nélkül! Itt aztán tényleg mindent beleadtak a készítők, hogy egy tökéletes játékot hozzanak létre, időt és pénzt sem sajnálva! A játék hihetetlenül részlet gazdag és élő! Még a konyhabútorok leprogramozására is akkora energiát fektettek kis túlzással, mint másik játékok esetében összesen! Óriási területet járhatunk be és ami még jobb, hogy itt most tudatosan előkerül szinte minden régi szereplő, akivel a korábbi játékok során találkoztunk, ha már a sztori lezárásaként is szolgál ez a darab. Bár elég jelentős elfogultsággal viseltetek a sorozat iránt, szerintem így sem túlzás azt mondanom, hogy az egyik legjobb videojátékról beszélünk, ami valaha is piacra került! Szinte végtelen hosszú ideig segít az unalom elűzésében, hiszen tényleg akkora területen barangolhatunk, hogy az már néha fáj! Ráadásul kapott két kiegészítőt is, amik további ötven órát dobnak hozzá az amúgy sem rövid alap sztorihoz.

Engem ez a sorozat megvett kilóra, pedig már nagyon régóta nem játszom semmivel, de ha bármi történik a Witcher háza táján én azonnal ugrok! Szinte végigkísérte a teljes gimis koromat, hiszen igen hosszú időt ölelt fel a három rész között eltelt idő. Ha szeretnétek egy tényleg fantasztikus és magával ragadó játékot kipróbálni őszintén ajánlom, hogy ezzel próbálkozzatok!